Adatok

Származási hely: Nagy Britannia
Magasság: kan 56.00-61.00 cm
szuka 51.00-57.00 cm
Súly: kan 29.00-34.00 kg
szuka 25.00-31.00 kg
Szőrzet: Kettős szőrzet, egyenes vagy enyhén hullámos, erős, sűrű, időjárásálló fedőszőrrel és jó aljszőrrel. A nyak körül gallér.
Szín: Az arany és a krémszín különféle árnyalatai.
További adatok megjelenítése

Leírás

Az 1850-es évek Angliájában a fekete színű wavy-coat és a labrador retrieverek voltak divatosak, bár rendszeresen születtek ezektől a kutyáktól sárga kölykök, a recesszív géneknek köszönhetően.

Az 1800-as évek végén Sir Dudley Majoribanks, ismertebb nevén Lord Tweedmouth tenyésztési programba kezdett egy aranyszínű retriever, mint önálló fajta kialakítására. A történetet egy legenda övezi. Hogy mese-e vagy valóság, nem tudni.

Sir Doodley Majoribanks 1858-ban egy utazó cirkusz műsorára látogatott el. Az előadáson az egyik műsorszám kutyás produkció volt. Az előkelőséget elbűvölte az ebek intelligenciája, így hát ajánlatot tett az idomárnak, aki azonban nem akart megválni a kutyáktól, hiszen akkor munka nélkül maradt volna. Végül a főúr úgy döntött, megveszi az egész műsorszámot, ennek az ajánlatnak pedig már nem lehetett ellenállni. A nyolc cirkuszi kutyának köszönhetően egy új fajta története kezdődött el.

Majoribanks-nak tehát sikerült hozzájutnia egy sárga flat-coated retrieverhez, a célja pedig az volt, hogy megerősítse a vízi vadász képességeket. Ezért egy világos színű, göndör szőrű tweed water spániellel keresztezte, mely fajta mára már kihalt. Húsz éven át tovább finomította a világos színű vadászkutyafajtát, labradorok, vörös szetterek, más göndör szőrű retrieverek, és feltehetőleg bloodhound felhasználásával. Először „golden flat coats” néven került bejegyzésre az új fajta, mígnem 1920-ban a golden retriever nevet kapta. A kezdeti, komoly szelekciós munkáról tanúskodnak azok az 1952-ben közölt kennel dokumentációk, melyek Majoribanks 1835 ás 1890 közötti munkáját rögzítették.

Észak-Amerikába az 1920-as években érkeztek az első példányok, a fajta azonnal népszerű lett, de a második világháború negatív hatással volt a golden populációra. A háború után a fajta veszített népszerűségéből. Az 1970-es évekre már több kiváló tenyésztő volt az Egyesült Államokban is, akik azonban egy olyan típus kialakításán fáradoztak, mely eltérő volt az angol és az európai típustól. Színben világosabb, nehezebb felépítésű és hullámosabb szőrű kutyák kerültek ki a kennelekből. Ennek ellenére a két típus kutyái ugyanahhoz a fajtához tartoznak és a standardjuk is ugyanaz.

Napjainkban a golden retriever a világ egyik legkedveltebb kutyafajtája. Csodásan sokoldalú fajta, mely a vadászatokon ugyanolyan sikeres, mint bármilyen kutyás sportban. Egyre gyakrabban alkalmazzák segítőkutyaként, vagy vakvezetőként, kellemes természete és könnyű nevelhetősége miatt.

Eredet és történet

Az 1850-es évek Angliájában a fekete színű wavy-coat és a labrador retrieverek voltak divatosak, bár rendszeresen születtek ezektől a kutyáktól sárga kölykök, a recesszív géneknek köszönhetően.

Az 1800-as évek végén Sir Dudley Majoribanks, ismertebb nevén Lord Tweedmouth tenyésztési programba kezdett egy aranyszínű retriever, mint önálló fajta kialakítására. A történetet egy legenda övezi. Hogy mese-e vagy valóság, nem tudni.

Sir Doodley Majoribanks 1858-ban egy utazó cirkusz műsorára látogatott el. Az előadáson az egyik műsorszám kutyás produkció volt. Az előkelőséget elbűvölte az ebek intelligenciája, így hát ajánlatot tett az idomárnak, aki azonban nem akart megválni a kutyáktól, hiszen akkor munka nélkül maradt volna. Végül a főúr úgy döntött, megveszi az egész műsorszámot, ennek az ajánlatnak pedig már nem lehetett ellenállni. A nyolc cirkuszi kutyának köszönhetően egy új fajta története kezdődött el.

Majoribanks-nak tehát sikerült hozzájutnia egy sárga flat-coated retrieverhez, a célja pedig az volt, hogy megerősítse a vízi vadász képességeket. Ezért egy világos színű, göndör szőrű tweed water spániellel keresztezte, mely fajta mára már kihalt. Húsz éven át tovább finomította a világos színű vadászkutyafajtát, labradorok, vörös szetterek, más göndör szőrű retrieverek, és feltehetőleg bloodhound felhasználásával. Először „golden flat coats” néven került bejegyzésre az új fajta, mígnem 1920-ban a golden retriever nevet kapta. A kezdeti, komoly szelekciós munkáról tanúskodnak azok az 1952-ben közölt kennel dokumentációk, melyek Majoribanks 1835 ás 1890 közötti munkáját rögzítették.

Észak-Amerikába az 1920-as években érkeztek az első példányok, a fajta azonnal népszerű lett, de a második világháború negatív hatással volt a golden populációra. A háború után a fajta veszített népszerűségéből. Az 1970-es évekre már több kiváló tenyésztő volt az Egyesült Államokban is, akik azonban egy olyan típus kialakításán fáradoztak, mely eltérő volt az angol és az európai típustól. Színben világosabb, nehezebb felépítésű és hullámosabb szőrű kutyák kerültek ki a kennelekből. Ennek ellenére a két típus kutyái ugyanahhoz a fajtához tartoznak és a standardjuk is ugyanaz.

Napjainkban a golden retriever a világ egyik legkedveltebb kutyafajtája. Csodásan sokoldalú fajta, mely a vadászatokon ugyanolyan sikeres, mint bármilyen kutyás sportban. Egyre gyakrabban alkalmazzák segítőkutyaként, vagy vakvezetőként, kellemes természete és könnyű nevelhetősége miatt.

Egészség

Átlagéletkora 10-12 év.

Golden retrievereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: cataracta (szürkehályog), könyök és csípőízületi diszplázia, PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideg-hártya sorvadás) és aorta stenosis (aorta szűkület).

Személyiség

Kellemes, kedves és laza társ. Azt mondják, a golden azért született, hogy az ember kedvére tegyen. Legalább annyira otthon érzi magát a természetben, mint amennyire a lakásban, a kanapén heverészve. Okos és barátságos, ösztönösen érzi és tudja, mit várnak tőle a környezetében levők. Remekül kijön más állatokkal, gyerekekkel, és mindenféle emberrel. Kölyökként elég féktelen a golden, de amint megtalálja élete célját, öregkoráig kiválóan elvan vele, igazi szenvedéllyel éli meg.

Küllem és ápolási szükségletek

A golden rendszeresen hullajtja szőrét, ezért ajánlatos heti pár alkalommal kikefélni. A test szerte megtalálható zászlók mindig legyenek csomó- és filcmentesek, de ügyelni kell az ezekben megtapadó idegen anyagokra és szennyeződésekre is. A fülek hajlamosak a fertőzésekre, ezért rendszeresen tisztítani kell őket.

Mozgás

Kölyökkorban - de mondhatni egész élete során - a golden igen sok mozgást igényel. Mivel sok dologban kiemelkedően jó, a leginkább ideális, ha valamilyen sporttevékenységben élheti ki mozgási igényét. A golden igen kiváló társ lehet a kocogásban, de szeret vadászni, úszni, rohangálni és természetesen játszani is.

Nevelés

A golden retriever valóban az egyik legkönnyebben nevelhető kutyafajta. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell némi türelem és pozitív hozzáállás az oktatásában. Annyit jelent, hogy kellő elfogadással és jutalmazással mindenre képes, és mindent, amit tesz, örömmel teszi. Minden utasítást gyorsan és pontosan teljesít.

Etetés

Kiváló minőségű és korának megfelelő eledelre van szüksége. Mivel a fajta hajlamos a falánkságra, így az elhízásra is, az adagokra igencsak ügyelni kell.
 

Ajánlott cikkek